Öregszünk, és számolgatjuk az ősz hajszálakat. De gondoltunk-e arra, hogy bár külsőleg kevésbé feltűnő módon, de hallásunkon is nyomot hagy a múló idő? 

Ötvenévesen a hallás élessége kezd megkopni: ilyenkor a VIII. agyideg, a hallóideg kismértékű károsodása miatt következik be ez a változás, illetve azért, mert az agy hangokat érzékelő és dekódoló részeinek ez irányú képességei hanyatlásnak indulnak. A legtöbb ember ilyenkor még szinte semmit nem észlel: az, hogy mennyire hallunk a korábbiakhoz képest, csak évtizedek összehasonlításában érzékelhető. Bármilyen korban előfordulhat továbbá, hogy a külső hallójáratban dugóvá tömörödött fülzsír okozza a hallásromlást: ilyenkor a szakszerű orvosi fülmosás elegendő a probléma megoldásához. A korhoz köthető hallásromlást, más néven presbyacusis-t az emberek közel egyharmada 65 és 75 éves kora közt kezdi megtapasztalni. Ennek több oka van. Az első a belső fül csigájában (azaz lényegében a Corti-féle szervben) található hallósejtek pusztulása, mely a kor természetes velejárója: sajnos, ezek a sejtek nem képesek regenerálódásra. Az öregedéssel romlik a belső fül vérellátása, mely együtt jár a hallósejtek elvesztésével. Ha valaki érelmeszesedésben (artherosclerosisban) vagy magas vérnyomásban szenved, nagyobb valószínűséggel számolhat időskori halláskárosodással is.

Az is előfordulhat, hogy a hallásromlás azért alakul ki, mert a hanghullámok vezetéséért felelős finom és apró csontocskák, a hallócsontocskák sérülnek.

Forrás: hazipatika.hu

Fotó: pixabay.com