Csecsemőkor
A csecsemő születésekor már képes szopó mozgást végezni, és ezáltal nem csak jóllakik, de a kielégülése, a boldogsága is innen származik. Vagyis, az első naptól kezdve, a száj nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben.

Később, a világ felfedezése is szájon át történik, a kisbaba mindent a szájába vesz, megízlel, megrág. Egy idő után mindezeket a szerepeket részben átveszi a kéz, majd pedig a beszéd. Mégis, olyan helyzetekben, amikor a kisgyermek álmos, feszült, szorong, előkerül a cumi, vagy egyszerűen csak az ujját szopja.

Iskolakezdéskor
Amint a kisgyerek iskolás lesz, minden szülő pontosan tudja, hogy le kell végleg szoktatni a gyermekét a cumizásról, hiszen egy iskolásnak már nem illik az ujját szopnia. Általában ekkor szokott következni a körömrágás, vagy a ceruzák, radírok majszolása. Vagyis látható, hogy az orális feszültség-levezetés, önnyugtatás megmaradt, csak tárgyat váltott.

Kamaszkor
Nem véletlen, hogy a legtöbb étkezési zavar kamaszkorban kezdődik, ugyanis a kamaszkor igen sok feszültséggel jár, amit valahogy le kell vezetni. Van, aki sokat eszik, van, aki éppen ellenkezőleg, alig eszik, és sajnos olyanok is vannak, akik miután megették az ételt, kihányják azt. Általában a kamaszkor végére elmúlnak ezek a túlkapások, de sok fiatal ekkor tér át a dohányzásra.

Felnőttkor
Aki gyerekkora óta azt szokta meg, hogy az étkezés, a ropogtatás, vagy bármi, ami a szájával kapcsolatos, egyben feszültséget is old, gyorsan rátalál a nassolás élvezetére.

Családi szokások
A családban kialakult étkezési szokások is fontosak. Abban a családban, ahol az étkezésnek fontos szerepe van ugyan, de megfelelő keretek között zajlik – együtt leül a család vacsorázni, közben beszélgetnek is – kisebb a valószínűsége, hogy a nassolás kialakul.

Ahol a családtagok rendszertelenül étkeznek, vagy ki-ki leül például a TV elé, és ott eszeget, az étkezés folyamatosan jelen lesz. Bárhol, és bármikor lehet nassolni, nincs összekötve közös élményekkel, hanem inkább egy magányos tevékenység lesz.

Miért nassolunk?
Itt nem az éhségérzet – valódi vágy – hajtja a nassolót, hanem valami megfoghatatlan hiány, valamilyen rossz érzés, amin szeretne változtatni, vagy egyszerűen csak annyi, hogy valami jóra vágyik, valami kellemesre, ami eltereli a figyelmét, vagy oldja a feszültségét.

Rövidtávon sikerül is – éppen ez a csapda -, hosszú távon mégis inkább megbánjuk az egészet. A legkártékonyabb érzés itt is a bűntudat és a negatív önértékelés fokozódása. A kilók gyarapodása, ami a sok nassolás velejárója, szintén rombolja az ember önbizalmát, növeli az elkeseredettségét, amit valamivel, valahogy helyre kellene hozni, és ismét elindul az ördögi kör. Jól látható, hogy jó a szándék – örömet szeretnénk okozni önmagunknak, hiszen kell az a kis boldogság – csak a módja nem a megfelelő.

Próbáljunk tehát olyan örömforrásokat találni, amelyek egyértelműen és kielégítően valódi és tartós örömet adnak. Ez bármi lehet, amit utólag nem bánunk meg, nem szégyellünk, és aminek nincsenek káros következményei.

Forrás: napidoktor.hu
Fotó: napidoktor.hu