Egy kismalac 2700 éves, épen fennmaradt csontvázának maradványait találták meg izraeli régészek Jeruzsálemben.

A maradványokat a babiloni fogság előtti, első Szentély korabeli Jeruzsálemben, Dávid városában találták. A lelet megerősíti a korábbi elméletet, amely szerint a sertéshús időnként szerepelt Izrael népének ókori étlapján, a sertés és más élelmiszerek fogyasztásának tilalma csak évszázadokkal később, a babiloni fogságból való visszatérés után emelt második Szentély időszakában jelent meg. A hét hónapos malacot nem vágták le, hanem véletlenül pusztult el, amikor ráomlott a mellette lévő fal és összeroppantották a hatalmas széttört cserépedények, ugyanis az i. e. 8. században valamilyen okból összedőlt az épület, ahol tartották. Szomszédságában nagy tárolóedények és kisebb főzőedények, valamint több tucat juh, kecske, szarvasmarha, gazella, halak és madarak csontjai feküdtek, de a többi állat maradványainak nagy része égett volt, vagy levágták, vagyis az épület pusztulása előtt már megölték és megették őket. Mindebből a régészek arra következtettek, hogy egy konyhát találhattak, ahol a malac éppen sorsára várt az épület váratlan beomlásakor. Később a házat újjáépítették és lakták egészen az i. e. 586 körüli babiloni támadásig: legalább négy szobája volt, és meglehetősen központi helyen, a város fő vízforrásaként szolgáló Gihon-forrás közelében állt.

A sértetlenül fennmaradt malaccsontvázat koponyája alapján egyértelműen táplálékként nevelt házisertés maradványaként azonosította.

Forrás: mti.hu
Fotó: mti.hu