A klasszikus karácsonyi ételek sokunk számára a sűrű halászlé, a töltött káposzta, a sült hal burgonyával és a diós, mákos bejgli. Mindegyik olyan ünnepi étel, amiket már rutinból sorolunk, amikor arról kérdeznek, mi lesz karácsonykor a menü, de léteznek olyan magyar tájegységek, ahol más ételek is szerepelnek az ünnepi menü sorban – olyanok, amik néhányunknak elsőre talán szokatlannak tűnhetnek.

Kacsa, liba és pulyka helyett karácsonykor csak sertéshús
A mai karácsonyi ételsort Magyarországon javarészt a régi hagyományok és az angolszász, valamint a német szokások határozzák meg: a szárnyasokból készült ünnepi ételek az angolokhoz, a kacsa és a liba a németekhez, amíg a sertésből készült fogások a magyar hagyományokhoz kapcsolható. Dédszüleink idejében például javarészt még semmilyen más hús nem kerülhetett az asztalra csak sertés, ugyanis a szárnyasok – például a ma népszerű karácsonyi pulyka, kacsa, liba – hátrafelé kaparnak, ami a hiedelem szerint rossz ómennek számított.

Ezzel szemben a disznó előrefelé túr, ami a jövőbe mutat, amit a fejlődés szimbólumának tartottak a régiek. Innen ered a mondás is, amit ma már nem a karácsonyi, hanem főként a szilveszteri időszakra alkalmazunk, és ennek megfelelően készítjük az újévi ételeinket is: a disznó kitúrja a szerencsét.

Karácsonyváró leves
Ugyanúgy a régi magyar hagyományokhoz kapcsolódnak a hüvelyesekből készült karácsonyi ételek. Habár a karácsonyi menü a legtöbbünknél mostanra szinte ugyanaz, de azért még ma is vannak olyan ételek, amik tájegységenként eltérnek, és pluszban gazdagítják az ételsort.

Ahol még a mai napig találkozhatsz a babbal, mint karácsonyi étellel, az Észak-Magyarország – itt volt/van a legnagyobb hagyománya. Mivel az északi területek nem számítottak a leggazdagabbnak, olyan ételek kerültek az asztalra, amik olcsók voltak: a bab például rántás nélkül is ehető volt – a rántáshoz zsír és liszt kellett, ami az igazán szegény helyeken luxusnak számított –, ugyanis sós vízben megfőzve tápláló ételt készíthettek. Így született meg a babbal készült karácsonyváró böjti leves is, amibe sárgarépa is kerül, tejjel felengedve. Azért, hogy hús is legyen a levesben, és ízesebb legyen, malackörmöt is főznek bele. De a sertéskörömből pörköltet is készítettek, amit régen szintén karácsonyi ételként tartottak számon.

A karácsonyi töltött káposzta és a halászlé árnyalatai
Az étkezések előtt nem egy helyen, jellemzően az Alföldön és a déli országrészekben még tartják a régi szokást, és almát szelnek, diót törnek, valamint mézes fokhagymát esznek. A dió és az alma az egységet hivatott szimbolizálni: a karácsonyi vacsora előtt a család egy almát annyi szeletre vág, ahányan az ünnepi asztalnál ülnek. A diótörés talán már kevésbé élő szokás: a diót régen feltörték, és a szoba négy sarkába helyezték, hogy megvédje a családot a rontásoktól. Máshol mézes fokhagymával indítottak, az egészség és a bőség jegyében.

Ami a halat illeti régen a hal inkább böjti ételnek számított, mintsem karácsonyi fogásnak, mára azonban már karácsonykor is az asztalra kerül. A halászlé vagy annak egyszerűbb verziója a halleves abszolút ott van a karácsonyi ételek élvonalában. Délen, Szegeden egyértelműen a szegedi, míg Baján a bajai halászlé az, ami elsőként az ünnepi asztalnál kanalazunk. A kettő között a lényeges különbség az, hogy amíg a szegedi nem tartalmaz tésztát, addig a bajaiba bőségesen főznek bele.

Karácsonyi vadas Somogyban

Főleg Somogyban a karácsonyi menünek a sertésből készült füstölt, sózott húsok, sonkák is a részei voltak. De nemcsak a füstölt húsok, hanem a vadhúsok is népszerűek Somogyban: a nyúlból, őzből készült vadashoz bort adtak és adnak, amit előszeretettel tesznek az asztalra az ünnepek alatt.

Különösen Somogyra jellemző az, hogy a főtt sertéshús mellé rendszerint valamilyen gyümölcsmártást is kínálnak, aminek egészen egyszerű a magyarázata: a somogyi föld mindig is kedvezett a gyümölcsök termesztésének, így a bőséges termésből mártások is készültek. Desszertnek karácsonykor pedig nem egyszer ettek aszalt szilvát, aszalt gyümölcsöket, ami mára már háttérbe szorult.

A Dunántúlon, de főleg Somogyban a gabona, abból is a rozsliszt volt az egyik legnépszerűbb alapanyag. A fonott kalács teljesen hozzátartozott az ünnepi ételekhez, nemcsak húsvétkor, hanem karácsonykor is az asztalra került – és nem egy családnál kerül a mai napig.

A megmaradt kenyérből mákos guba készült, amit a ma is sokan szeretünk tejbe áztatva, sok mákkal, és még több mézzel. Régen leginkább cukorral szórták meg. Somogyban létezett egy bubuta nevű „desszert” is, ami tejjel leforrázott száraz kenyér mákkal vagy túróval megszórva.

Forrás: nlc. hu

Fotó: nlc. hu