élen viszonylag kevés gyümölcs áll rendelkezésre, ami hazánkban termett, ezért nem véletlen, hogy a trópusi gyümölcsök ilyen gyorsan át tudták venni a piacvezető szerepet itthon a téli hónapokban. De ha megismerjük például a téli kedvelt almafajtákat, akkor hamar rájövünk, hogy nem is olyan egyhangú ez az időszak sem.

Miért is tartom fontosnak, hogy az itthon is megtermelhető gyümölcsökről beszéljek, amit télen is ehetünk? Epigenetikailag és ökológiai lábnyomot tekintve sem mindegy, hogy szervezetünkbe milyen élelmiszerek jutnak be és valójában testünk mit tud jól hasznosítani. Bár erről órákat lehetne beszélni, még többet írni, inkább most csak sorra veszem az én kedvelt téli almafajtáimat, amit kedvenc anyai nagypapám képes volt még egy fára is beoltani, hogy a helyhiány miatt minden megteremjen a kertben, amire csak szükségünk lehet.

Starking – ami az egyik legismertebb

Bár ez egy Amerikából származó fajta, a téli időszakan még a mai napig az egyik legismertebbek közé tartozik. Klasszikus téli alma, mert szeptember végétől október végéig szüretelhető, jól betárolható és egészen jó a polcállósága is, így a nagy kereskedelmi láncok kínálatában sem véletlen fordul elő.

Mivel egy stabilan termő fajtáról van szó, hamar elterjedt szerte a világban. Nagy termései tetszetősek is, ízre is igen jellegzetes.

Jonagold – a klasszikus

A Jonagold fajtát a Jonathan és a Golden Delicious fajta keresztezésével hozták létre. Azért nevezem ezt klasszikus fajtának, mert ha egy átlagember megáll a zöldségespult előtt, akkor a Jonagold az, amit úgy keresnek, hogy a megszokott alma, aminek a nevét is tudják, többnyire fel is ismerik. (Másik ilyen a Gála, amiről szintén szó lesz.) Az 1950-es években Amerikában termett az első Jonagold fajta, azóta terjed el a világban. Mivel szeptember végétől szedik, így Európában is hamar elterjedt, sőt, a legtöbbet ültetett fajták közé tartozik. Tárolástól függően 4-10 hónapig fogyasztható fajta.

Gala fajta, amit mindenki ismer

Az Új-Zélandról származó Gala (Gála) fajtát a Kidd’s Orange Red és a Golden Delicious keresztezéséből hozták létre 1934-ben. Íze nem túl édes, jellegzetes aromával bír. Augusztus végétől szeptember végéig szedhető a Gala (Gála), megfelelő tárolás esetén 4-6 hónapig is tárolható. Színe sárgás pirosas, húsa kemény, ropogós. A Gala (Gála) alma fája közepes méretűre nő az évek során, erős, hosszú hajtásokat hoz és koronájára a szétterülés jellemző.

Granny Smith, a zöldalmánk

Ha valaki a zöld almákat szereti, akkor a Granny Smith az ő fajtája. Ízre kicsit savanykásabb is, keményebb almafajta is, de lédús és élénkzöld héja nagyon mutatós. Érési ideje október végére és november elejére tehető, kiválóan tárolható, ha megfelelő körülményeket biztosítunk számára.

A Mutsu – szedésre érzékeny

Bár a Mutsu fajta is kedvelt és keresett fajta, az utóbbi években a szedésre való érzékenysége és a napégésre való hajlamossága miatt egyre kevesebben ültetik. Október végén érik és megfelelő tárolás mellett késő tavaszig fogyasztható.

Érdekessége ennek a fajtának, hogy a karakteres íze a tárolás alatt alakul ki, szedéskor még emiatt is nem kerül azonnal a polcokra.

Forrás: piacesprofit.hu

Fotó: piacesprofit.hu